Mindig is szeretettem eljutni olyan helyekre, ahová a mindennapokban nem lehet, amelyek csak ritkán, szervezett körülmények között látogathatók. Ilyen hely a legutóbbi fotózásunk helyszíne is, mely nem más, mint az inotai hőerőmű területe. Az erőmű építése még az első ötéves terv részeként 1950. tavaszán kezdődött és mai szemmel is hihetetlen, hogy 1951 őszén már üzemelt, Kereken 50 év elteltével 2001-ben az erőmű végleg bezárt, és azóta csak ritkán, szervezett körülmények között látogatható. Az állapota folyamatosan romlik, bár vannak tervek az újbóli, más célokra való hasznosítására, de ott járva és bejárva a területet reménytelennek látszik az összes épület megmentése.
Amíg azonban látogatható Molnár Lászlónak és a Túrajó csapatának köszönhetően bejártuk és igyekeztünk fotóinkon keresztül átadni a hely hangulatát. Személy szerint – érdekes módon – a komplexumhoz tartozó mávelődési ház fogott meg legjobban, azon belül is a színházterem, mely a mai napig megőrizte azt a hangulatot, melyet az ide látogató dolgozók élhettek át nnak idején.
